Skip to main content

Öregvár és Újvár

Nyomtatóbarát változatSend by emailPDF version
Öregvár és Újvár
Öregvár és Újvár
Öregvár és Újvár

AZ ÖREGVÁR

1544-ben kémjelentések szerint a törökök Komárom ostromára készültek. Ezért még ebben az évben az uralkodó, I. Ferdinánd elrendelte a vár megerősítését. Az építkezés terveinek elkészítésével később, 1550-ben Pietro Ferrabosco építészt bízta meg, aki a többszögű bástyarendszer kiépítését tartotta a legkorszerűbbnek. Ez a bástyarendszer megfelelt mind a korabeli építészeti törekvéseknek, mind pedig a környék domborzati és vízrajzi viszonyainak. A nehéztüzérség megjelenését a korabeli erőd- és várépítészek a várfalak magasságának csökkentésével, és azok földsánccal való megerősítésével látták kivédhetőnek. Az Öregvárat 1546. március 23-án kezdték el építeni, 1557-re készült el. Kapuját Ferdinándról nevezték el, felirata 1550-ből datálódik.

AZ ÚJVÁR
Újabb nagyobb építkezés 1663 és 1673 között folyt. I. Lipót császár rendelte el, miután Érsekújvár török kézre került. A nagyszabású komáromi építőmunka eredménye az ötszög alakú koronamű, az Újvár. Területe nagyobb az Öregvárnál, külső védműként annak megerősítését szolgálta. Az 1763-as földrengés a várban súlyos károkat okozott. A kincstár kinyilvánította, hogy a törökök ellen épített váraknak hadászati szempontból már nincs jelentőségük, ezért fenntartásuk felesleges. 1782-ben a Helytartótanács megszüntette a vár katonai jellegét, a telket pedig a városnak adományozta. Az épületeket és a tartozékokat elárverezték. A 19. század elején viszont megkezdődtek a napóleoni háborúk, az osztrákok figyelme ismét Komáromra irányult. 1807-ben I. Ferenc császár parancsára elkezdték újjáépíteni az Öreg- és Újvárat. Komárom ismét katonaváros lett.

A NÁDOR VONAL
A Nádor-vonal, egy védelmi vonalat jelent, amely a Duna és a Vág  közötti térség védelmére épült. A hat, sánccal összekötött bástya kezdetben földből épült. 1833-tól 1847-ig kővel és téglával átépítették, megerősítették. Az ötszög alakú bástyákat erődfalak és védművek kötötték össze. A bástyákban és az összekötő falakban kiépített kazamaták hossza megközelítőleg 5 km. A gyalogsági fegyverek számára kialakított lőrések nagy száma és a hatalmas szálláshely-kapacitás egyaránt arról tanúskodik, hogy a Nádor-vonal a XIX. századi erődépítészet remeke volt. A XIX. században a védelmi erődök a tüzérségi fegyverek fejlődése folytán ismét korszerűtlenné váltak. 1859-ben a belső furatú, hatékonyabb ágyúk feltalálásával a védelem súlypontja a központi erődökről "kifelé", az előretolt erődítésekre helyeződött. A hatékonyabb robbanóanyagok feltalálása és használata szintén módosította a hadászati módszereket, és a kézi lőfegyverek fejlődése is nagy változást hozott a hadviselésben. A XIX. század végén már füstöt nem hagyó lőporral töltött ismétlőfegyverek voltak használatban, melyek hatékonysága elérte a 2000 métert is.
A felsorolt haditechnikai vívmányok alapján megállapítható, hogy a komáromi erődrendszer volt a korabeli hadviselés utolsó erőssége, de felépítése után néhány évvel ez az erődrendszer is elavulttá vált.

Az észak-komáromi Öreg- és Újvár látogatható. További információkat itt érhet el.